Az ismert televíziós régóta segíti a civil szervezeteket önkéntes munkával, konferálással, fellépésekkel. Legtöbbször az arcát adja egy-egy kampányhoz, de gyűjtött már ruhákat, cipőket is. Blogunknak adott interjút Hajós András.
Szerinted mi a szerepük Magyarországon az emberi jogi civil szervezeteknek? Miért jó, hogy vannak, miben tudnak segíteni az embereknek?
Már a civil szervezet megnevezés is jelzi, hogy ezek az egyesületek a civilekért állnak ki, őket segítik, támogatják. Szükség is van rájuk, hiszen az alkotmányban rögzített jogok és az azokhoz kapcsolódó törvényi keretek között nem mindenki képes eligazodni. Sok társadalmi csoport – helyzeténél fogva – nem vagy csak korlátozottan képes érdekei érvényesítésére. Számos esetben a jogi szabályozás sem egyértelmű, vagy nem segíti megfelelően azokat, akik támogatásra szorulnának.
Te is kapcsolatba kerülsz civil szervezetekkel? Milyen módon segíted munkájukat? Fel szoktad ajánlani az adód 1%-át?
Persze, én is mindig rendelkezem az adóm 1%-áról, emellett 1%-os kampányokban és más civil kezdeményezésekben is részt veszek. Leginkább az arcomat adom a rendezvényekhez, akár videóüzenet formájában, akár személyes részvétellel. Elmegyek az eseményekre, beszélgetek az emberekkel. Legutóbb egy roma fiataloknak szóló táborban voltam, ahol az érdeklődők különböző képzéseken vehettek részt, pl. a sport, a
média vagy a zene területén. Én is tartottam egy-két foglalkozást. Persze van, hogy egészen más jellegű munkát végzek, az is előfordult már, hogy ruhákat vagy cipőket gyűjtöttem.
Van a civil szférának olyan speciális területe, amit igazán közel érzel magadhoz?
Van néhány civil szervezet, akikhez jobban kötődöm, és igyekszem az ő munkájukban intenzívebben részt venni, de próbálok mindenbe belekóstolni, és a rendelkezésemre álló forrásokat – például az ismertségemet – minél többfelé elosztani. Szívesen segítek induló szervezeteket. Nemrégiben például egy ilyen frissen alakult egyesület első rendezvényén vettem részt, a transzneműek vagy nemet váltók filmfesztiválján. Az eseményen egy kicsit én is beleláthattam ezeknek az embereknek az életébe. Megtudtam, hogy mennyire nehéz, szinte kezelhetetlen az a jogi helyzet, amibe egy nemet váltó kerül. Ugyan a műtétek révén végre olyan teste lehet, amire mindig is vágyott, de ennek ellenére a személyi igazolványában ellenkező nemű marad. Ebből persze rengeteg bonyodalom származhat. A családomat és engem ugyan nem érint közvetlenül ez a téma, de ettől függetlenül nekem és mindenki másnak is érdemes beleképzelnie magát ezeknek az embereknek a helyzetébe.
A Nagy Civil Futás emberi jogi civil szervezetek kezdeményezésére az adó 1%-ának a felajánlását népszerűsíti a sport, a mozgás segítségével. Mit gondolsz, miért van szükség ilyen rendezvényekre?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a civil szervezetek ne csak állami pénzből gazdálkodjanak, hanem saját és lakossági forrásokból is működjenek. Így csökken az állammal szembeni kiszolgáltatottságuk, növekszik a függetlenségük. Mivel non-profit egyesületekről van szó, leginkább adományokból, céges vagy állampolgári támogatásokból tudják magukat fenntartani.
Szerinted Magyarországon az emberek mennyire ismerik a civil szervezeteket? Tudják, mivel foglalkoznak, mi a szerepük?
Sajnos manapság itthon a civil szervezetekről legtöbbször a botrányok kapcsán hallani. Mivel ez az egész egyesületi forma Magyarországon egy viszonylag új dolog, az emberek még egyelőre nem nagyon tudják hova tenni őket. Sokan ezt az egész szektort ingyenélők gyülekezetének, a pályázati pénzek felmarkolójának tekintik, és ebben sajnos nagy szerepe van a politikának és a sajtónak is. Hiszen a botrányok kapnak nagy publicitást, és az igazi, hétköznapi munka a betegekkel, szegényekkel, bevándorlókkal, menekültekkel, romákkal vagy megalázott, megvert nőkkel kapcsolatban – mivel kevésbé látványos –, nem jut el az emberekhez. Pedig erről kéne igazán informálni a társadalmat. Az ismeretterjesztés és figyelemfelhívás ugyanis csak hasznos lehet. Fontos, hogy az emberek tudják, hogy van egy ilyen közösség, amelyik szépen csendben igyekszik végezni a dolgát, és számtalan társadalmi csoportnak segít.
Nem magukért, hanem másokért tesznek, sőt, bizonyos értelemben az egész civil szféra mások helyett dolgozik, hiszen az emberi jogi feladatok többsége azért keletkezik, mert valaki valahol nem tart be egy törvényt, vagy akár egy egyszerű erkölcsi parancsot, vagy a jogszabály nem megfelelően szabályozza egy adott társadalmi csoport lehetőségeit.Mások felelőtlensége, nemtörődömsége vagy aljassága miatt van tehát szükség az emberi jogi civil szervezetek munkájára. Az ott dolgozók ráadásul nem sok pénzért, sokszor önkéntesen, nagy elkötelezettséggel végzik a munkájukat egy normális társadalomért. Épp ezért megérdemlik, hogy a reflektorfényből és a megbecsülésből néha ők is kapjanak egy keveset.